Nagy fényerőjének, stabilitásának, hosszú élettartamának és keskeny spektrális sávszélességének köszönhetően a lézer fokozatosan lecseréli a hagyományos szélessávú fényforrásokat fluoreszcencia képalkotó alkalmazásokban. A képalkotó alkalmazásokban a lézerek fent említett jellemzői javíthatják a vizualizáció érzékenységét és növelhetik a fényáramot; A lézerek olyan egyedi tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a keskeny sugár eltérési szöge, az időbeli és térbeli koherencia magassága, valamint a tiszta polarizációs jellemzők, amelyek számos új fluoreszcencia képalkotó technológiát ösztönöztek. A szélessávú fényforrásokkal összehasonlítva azonban, amikor a lézerek fluoreszcencia források formájában jelennek meg, új követelményeket és korlátozásokat javasolnak a lézeralapú képalkotó rendszerekre és azok alkatrészeire, különösen az optikai szűrőfilmekre vonatkozóan.
Az elmúlt negyven évben számos erőteljes, hatékony és költséghatékony lézert fejlesztettek ki. Az emberek általában osztályozzák a lézereket a nyereségközeg és a gerjesztési mód szerint. Eddig a fluoreszcencia képalkotáshoz használt legnépszerűbb lézerek még mindig a gázlézerek (például argon ion és kripton ion lézerek), és a leggyakrabban használt lézerspektrum vonalak 488, 568 és 647 nm. Az utóbbi években azonban a nagyobb hatékonyság (alacsonyabb hőtermelés, egyszerűbb laboratóriumi telepítés) és a szilárdtest lézerek alacsonyabb költsége miatt a szilárdtest lézerek fokozatosan lecserélik a gázlézereket. Népszerű lézertípusok közé tartoznak a félvezető dióda lézerek (különösen 405 és 635 nm), optikailag szivattyúzott félvezető lézerek (beleértve a széles körben használt 488 nm), és frekvenciakétszeres dióda szivattyús szilárdtest (DPSS) lézerek (beleértve az 561 nm-es sárga lézert és az újabb 515 nm és 594 nm-es lézereket).
Mivel a sugárosztó közvetlenül erős gerjesztési fénynek van kitéve, még a szűrőből származó gyenge spontán fluoreszcencia is zavarhatja a kibocsátott fény jelét. Ezért rendkívül alacsony fluoreszcenciájú szubsztrátokat, például olvasztott kvarcot kell használni. Kérjük, vegye figyelembe, hogy a gerjesztőfény és a kibocsátási jel intenzitásának különbsége miatt a kibocsátási szűrő önfluoreszcenciájára vonatkozó követelmények nem lesznek olyan szigorúak, mint a színelválasztó. Mindazonáltal a mikroszkópban a kibocsátási szűrő intenzitása jelentősen magasabb, mint a tipikus fluoreszcencia széles látószögű mikroszkóp szűrő intenzitása, mivel a rendszerben lévő lézersugár teljesen visszaverődik a mintahordozó üvegből és átirányítja a kibocsátási úton. Ezért az emissziós szűrő önfluoreszcenciáját ebben a lézerrendszerben gondosan figyelembe kell venni a szélessávú rendszerben lévő autofluoreszcenciával összehasonlítva.
Egyes alkalmazásokban a sugárosztó jelentős hatással lesz a képminőségre, különösen akkor, ha a színosztó síksága (görbülete) nem megfelelő. Még ha a mátrixgörbület hatása nem is nyilvánvaló a hullámfront hiba miatt, a reflexiós hullámfront hiba is jelentős hatással lesz a képalkotás minőségére. Például, ha az alacsony síkságú sugárosztót a gerjesztési útvonalba helyezik, a mikroszkóp mintavilágítása gyenge lehet. Hasonlóképpen a kemény bevonat eredendő hajlítási feszültsége miatt a képalkotó sugár képeltérését okozhatja a színelválasztóból. Ezért egyes alkalmazásoknak nagy síkságú színelosztókat kell használniuk. A legtöbb lézermikroszkóp esetében a sugárosztónak elég laposnak kell lennie ahhoz, hogy a megvilágított lézersugár fókusza ne változzon jelentősen, ahol a fókusztolódást általában a Rayleigh tartomány határozza meg. Egyszerűen fogalmazva, a színelosztó által visszavert képalkotó sugara minősített szabványa az, hogy a diffraktált folt mérete nem változhat jelentősen a színelosztón való visszaverődés után.
A lézeres mikroszkópos képalkotó rendszer szerkezete összetett és drága. A legmagasabb teljesítmény elérésének folyamatában nagyon fontos az optikai szűrőfilmek szerepe. A teljesítményüknek megfelelő optikai szűrőfóliák helyes választása még fontosabb. Mi a jövője a lézeres képalkotó rendszereknek? A sejtek vagy szubsejtszerkezetek közötti interakciós mechanizmus jobb megfigyelése érdekében számos komplex képalkotási séma alakult ki. A hatékony optikai szűrőfóliák egyre fontosabb szerepet játszanak ezekben a korszerű alkalmazásokban.